Vállaljuk ballagások, szalagavató bálok, diplomaosztók hidegkonyhai kiszolgálását, házhozszállítással Budapesten és 50 km-es körzetében.

Hidegtálak, saláták, pékáruk óriási választéka található meg kínálatunkban.

A Hidegtálkirály minden esetben fokozottan odafigyel a kiszállítás pontosságára, így a Vendégeknek csak annyi dolguk marad, hogy jóízűen, örömmel fogyasszák el az ínycsiklandó hidegtálakat, salátákat!

Válassza bizalommal a HIDEGTÁLKIRÁLYT!

Néhány hidegtál, mely az ünnepelt asztalára kerülhet:

• Bőség hidegtál (40X60cm)
• Party tál (40X60cm)
• Családi hidegtál (40X60cm)
• Kukoricás tonhalsaláta

A ballagás rövid története
A ballagás kifejezés a latin ’valetans’= búcsúzó szóból ered; a szokás pedig Selmecbányáról
ahol a XIX. század 70-es éveiben az erdészeti és bányászati Akadémia hagyományaként a hallgatók a Ballag már a vén diák… kezdetű daléneklésével búcsúztak el iskolájuktól. Lassan az egész országban és minden iskolatípusban elterjedt a ballagás szokása; a XX. század elejére pedig általánossá vált.

Az 1920-as években a Ballag már a vén diák kezdetű dalt felváltotta az Elmegyek, elmegyek… kezdetű magyar népdal…

Szokássá vált az is, hogy a ballagás előtti éjszakán a végzősök szerenáddal köszöntik tanáraikat,
a ballagás napján pedig az iskola zászlóját követve mennek végig a folyosókon vállukon egy kis tarisznyával, amelybe az alsóbb évesek pogácsát, sót, földet és aprópénzt tesznek és elhelyezik az iskola fényképét is.

Az 1950-es években betiltották a ballagási szokásokat.

Ma már nemcsak a középiskolákban, hanem az általános iskolákbanés az óvodákban is rendeznek ballagási ünnepségeket.

Szalagavató története

A szalagavatás szertartása hosszú múltra tekint vissza. Ez a ceremónia is Selmecbányáról származik, mint megannyi diákélettel kapcsolatos szokás. Ott még Valétálásnak nevezték.

A diákok tanulmányuk utolsó félévén váltak jogosulttá, hogy viseljék a szalagot. Ugyanúgy mint mostanában, ők is egy ünnepség kertei közt kapták meg a szalagokat.

A rendezvény menete se különbözik olyan mértékben. Napjaink szalagavatója nagy mértékben hasonlít a régi idők Valétatűzésére.

Régen szalagszenteléssel kezdődött a műsor, ami egy sötétülő teremben zajlott, és a diákok tűzték fel maguknak a szalagokat. Ezek általában tenyérnyi nagyságú, zöldes árnyalatú, selyemből készült szalagok voltak.

Kétféle valétaszalag létezett: az egyik rövid karszalag aranyrojtokkal, míg a másik monogrammal és évszámmal került a diákok vállára. A valétamenetet általában a legidősebb diák nyitotta, aki egy hosszú botra kötözött tölgycsokrott vitt, a többiek pedig tölgylevelet helyeztek a kalapjuk karimájára.

A többi diák, kiknek volt még pár lehúzandó évük, fáklyás menetként kísérték a végzősöket.
Ez a menet a városkapuig tartott, ahol jelképesen seggberúgták a végzősöket, tudatván velük, hogy semmi keresnivalójuk nincs többé az intézményben. A diákok innen egyenesen a vigadóba vonultak, ahol grandiózus bál zárta az ünnepség végét.